Milyen fajtájú papagájt vegyek?

Az attól függ, mekkora helyet tudsz neki biztosítani. Lakásba mindenképpen a kisebb fajta papagájok valók, pl. hullámos, nimfa, katalin papagáj. Ők kevésbé hangosak, mint a nagy testű papagájok. Mivel párban kell tartani őket, akkora kalitkát kell biztosítani nekik, hogy pár szárnycsapást repülni tudjanak benne. Ezenkívül szabadon is reptetni kell őket lakáson belül. Ha kezdő papagájtartók vagyunk, akkor is érdemes a kisebb fajtákkal megismerkednünk először.

Nagytestű papagájt csak akkor szabad vásárolni, ha elegendő helyet (belső és külső röpde) tudunk számukra biztosítani, ezen túl pedig minden nap tudunk szánni néhány órát arra, hogy foglalkozzunk velük. Mindezt évtizedeken keresztül.

Hogyan etessem a papagájomat?

Természetes körülmények között magokkal, édes gyümölcsökkel, bogyókkal, valamint cserjék és fák rügyeivel táplálkoznak.

Amikor a madár emberi közösségben él, és nincs lehetősége arra, hogy önállóan válogassa meg az étrendjét, akkor a gazdinak kell ellátni olyan eleséggel a papagájt, amely az összes számára szükséges tápanyagot tartalmazza. Ezek közé tartoznak a gabonafélék, diófélék, csírázott magvak, zöldségek, gyümölcsök, lágyeleségek.

Az ivóvíz cseréjét általában naponta kell elvégezni. Igaz, hogy a csapvíztől az állott víz egészségesebb számára, de a papagájok általában úgy esznek, hogy ha a közelben van az itatójuk, akkor közben isznak is. Másnap ebből a szennyezett vízből már nem fognak inni, le kell cserélni.

Fontos, hogy rendszeresen tegyünk be nekik különféle rágható ágakat pl. fűzfa ágat, ami nemcsak egészséges, hanem unaloműzésre is rendkívül hasznos.

Milyen ülőrudat tegyek neki?

Papagájunk a nap jelentős részét az ülőrudakon tölti: ezeken ülve eszik, tollászkodik és sokszor játszik is, itt él szociális életet, vagyis ez az az eszköz, ami a természetben megszokott faágat helyettesíti számára.

Ebből már látszik, hogy a megfelelő papagáj ülőfa kiválasztása igencsak fontos, mert nagyban befolyásolja a madár életminőségét. Következzen néhány alapvető tulajdonság, amelyekre érdemes kiemelt figyelmet fordítani. Az egyik legfontosabb paraméter a fa mérete. Itt a fa hosszának lehetőségeit a ketrec mérete határozza meg, amiről pedig tudjuk, hogy soha nem lehet túlságosan nagy. Az ülőfáknak egymástól olyan távolságra kell elhelyezkedniük a ketrecen belül, hogy ideális esetben mászva, másokra ugorva, megint másokra pedig repülve tudjon eljutni a papagáj. A legmegfelelőbb alapanyag a természetes fa. Ezt időnként cserélni kell, mert a papagáj előszeretettel szétrágja, de ez részben elfoglaltság számára, másrészt a csőrét is egészségesen így koptatja.

Az ülőrúd átmérője lényeges! Az akkor ideális, ha a madár lábujjai éppen nem érnek össze, ha átfogja. Ez elősegíti a körmök megfelelő mértékű kopását is.

Ne használjunk ásó vagy kapanyél szerű megmunkált, esztergált, sima felületű rudakat, mert az a madár lábán kifekélyesedést okozhat!

Lehet, hogy meglepő, de számukra leginkább a nem hántolt (majd ő lehántolja), természetes faágakból készült rudak a legegészségesebbek.

Ne használjunk fenyőfát!

A legideálisabb a mogyoró és a fűzfa erre a célra. A kisebb ágakat nem kell teljesen levágni ilyenkor, mert azt a madár játszva eltávolítja, ha zavarja.

Hogyan szoktassam kézhez a papagájomat?

Szerencsés esetben mindössze néhány nap szükséges ahhoz, hogy a madarak megszokják új környezetüket, gazdijuk hangját, jelenlétét és gesztusait. Ám a sikeres kézbevétel eltarthat egy ideig. Ahhoz, hogy végül majd sikeresen tarthassuk tenyerünkben kedvenceinket, próbáljuk meg megértetni velük, hogy ha kezünket a kalitkába tesszük, az mindig valami jót jelent. Ha kialakulnak a bizalom felé vezető út első lépései, akkor a madarak nyugodtan szemlélik majd, amikor a napi teendőket végezzük a kalitkában. Amikor már kialakultak a bizalmi viszony alapjai, kezünkkel időnként mélyebbre is benyúlhatunk a kalitkába. Tartsunk valamit a tenyerünkben, amit a papagáj különösen szeret, például egy darab almát vagy banánt, és csábítgassuk nyugodt hangon.

Az első néhány alkalommal a madarak valószínűleg csak néznek majd és várnak. Mi is tegyünk ugyanígy. Ha úgy látjuk, hogy az állatok meghökkentek, vagy nem mernek közelebb merészkedni, akkor néhány perc után vegyük ki a kezünket a kalitkából, és próbálkozzunk másnap ismét. Nem kell sokat várnunk, hamarosan elérkezik az idő, amikor kedvenceink gyors mozdulatokkal kikapják a falatot kezünkből, majd visszaröppennek a helyükre. Ezen a ponton véget ér a szoktatás legnehezebb része, mert az állat megtapasztalta, hogy nem jelent kockázatot, ha a kalitkába tesszük a kezünket.

Ahhoz, hogy a bizalom elmélyüljön, minden nap ismételjük el a jól megszokott mozdulatokat, lassan tegyük kezünket a madár közelébe. Kis idő múlva a madarak többsége nyugodtabban, lassabban fogja csőrébe a falatot, miközben bátran hozzáér a tenyerünkhöz. A falatokat csúsztassuk ujjainkról a tenyerünkbe, így az állatok egy-egy pillanatra már rá is állnak majd a kezünkre. Amikor tollas kedvenceink a kezünkön vannak, mindig nagyon lassan, óvatosan mozogjunk és beszéljünk halkan, ne ujjongjunk hangosan, mert megijeszthetjük a madarakat, amivel teljesen tönkretehetjük a korábban elért eredményeket. A megtépázott bizalmat pedig nagyon nehéz visszaszerezni.

Mekkora kalitkába tegyem a papagájomat?

Mindegy, hogy kanári, pinty vagy hullámos papagáj van a kalitkában, egy dolog biztos: minden madárnak tágas hely kell. Szeretik kiterjeszteni a szárnyaikat és egy kicsit csapkodni velük. Soha ne tartsunk madarat egymagában, egy fajtársa mindenképp legyen.

Ennek megfelelően kell terveznünk – minél nagyobb a kalitka vagy a madárház, annál jobb. A madaraknak biztosított hely soha nem lehet “túl nagy”, annál inkább lehet túl kicsi. A legjobb az, ha tágas madárházzal rendelkezünk, benne biztonságot adó zugokkal, nagyméretű ülőfákkal és kintről feltölthető etetőtálakkal, valamint a kalitka alján elhelyezett kerékkel. Ezenkívül biztonságos helyen, szabadon is reptetni kell minden nap a madarunkat.

Nagyobb testű papagájok esetében pl. ara, kakadu, jákó, már szigorú törvény szabályozza a kinti és a benti röpde minimális méretét!

Mennyire hangosak a papagájok?

A leghangosabb papagáj – sokak szerint – az ara papagáj, tartozzon ez bármelyik fajhoz (pl. kék-sárga ara, zöldszárnyú ara, katona ara, stb.). Azonban ezek a madarak relatíve ritkán eresztik ki a hangjukat. Leginkább akkor rikácsolnak, amikor az etetési idő közeledik vagy amikor játszani szeretnének velünk. De erre általában naponta számíthatunk. Ha többen vannak, akkor hangos viták óhatatlanul előfordulnak.

A halknak mondható, kistestű papagájok (pl. katalin papagáj vagy hullámos papagáj) hangereje ugyan gyenge, de szinte egész nap csiripelnek és „be nem áll a csőrük”.

Egyéntől függő, hogy mi zavar jobban bennünket, illetve főként a szomszédainkat.

A papagájok hangereje jelentős mértékben függ az egyedszámuktól is. Egy nagyobb papagájcsapat hangerejét nemcsak az egyedszám erősíti fel, hanem az állandó beszélgetés és torzsalkodás is emeli a hangszintet. A papagájokon nincs hangerő szabályzó, de különböző trükkökkel rávehetjük őket arra, hogy kevesebbet kiabáljanak. Mindenképp párban kell tartani a madarakat, méghozzá azonos fajból, hogy jobban érezzék magukat. (A hím és a tojó egymás tollazatának kurkászásával képes eltölteni az egész napot.) Ezen kívül fontos a mozgás, repülés biztosítása, hogy egy kis fizikai fáradság is legyen, és az újabbnál újabb játékok bemutatása is elcsendesíti a papagájunkat.

Miért kell a papagájt párban tartani?

Az egyedül tartott papagáj jobban kötődik a gazdájához, mert nincs neki más társasága. Ő az embert tekinti társának. Kézzel felnevelt madarak esetében ez hatványozottan igaz, ők kiskoruktól az embert gondolják madárnak, nem csak társ, de fajtárs is neki a gazdája. Ez a tartási forma rendkívül erős ember-madár kötelék kialakulását eredményezi.

Az ilyen madárral nagyon sokat lehet szórakozni, játszani. Negatívuma a folyamatos törődési igény kedvencünk részéről, egy ilyen papagájt semmilyen körülmények között nem szabad elhanyagolni vagy mellőzni, mert ennek hatására súlyos depresszióba eshet. Erre érdemes előre felkészülni, mert az ember hétköznapjait sokszor felborítja egy új munkahely, gyerekszületés, költözés vagy ehhez hasonló, nagyobb horderejű esemény, az egyedül tartott madárra fordított figyelem és idő viszont a nehezebb időszakokban sem változhat!

Az elhanyagolt madár melankólikussá, depresszióssá válik, ami idővel tolltépkedéshez vezethet. Nagyon szomorú látvány amikor egy ilyen papagáj teljesen “levetkőzik”, a fején kívül kitépdesi a tollait.

A párban tartott papagáj nem fog elvadulni, ettől nem kell tartani. Az emberrel való fizikai kontaktusra egész biztos kevesebb igénye lesz, de így is jócskán lesz. És higgyék el az idővel számunkra bőségesen elegendő lesz már akkor amikor a madár, mint házi kedvenc megérkezésének a varázsa alábbhagy. Természetesen van különbség az eleve párban tartott és az utólag párt kapó papagáj viselkedése között. Az utólag párt kapó madár egy kicsivel kevésbé görcsösen kötődik majd a gazdájához, de az eredetileg kialakult jó viszony alapvetően nem fog csorbát szenvedni, az új madár egész biztos nem fogja elvadítani a régit (sőt, ha a régi madár kezes, az újonnan érkezőt rövid időn belül fűteni fogja a féltékenység és ő is közeledni fog a gazdájához). Ha eleve kettő vagy több madarat vettünk, akkor már egyede válogatja, hogy melyik mennyire nevelhető és ragaszkodó. Egy ilyen felállásban papagájunk már képben lesz vele, hogy kik is az igazi fajtársai, és egy kicsit máshogy viszonyul az emberhez.

Baj, ha idős papagájt veszek?

Nem feltétlenül kell az idős és röpképtelen papagájokat kalitkákba zárni, pláne ha egész addigi életükben röpdében élhettek. Elhelyezésük függ az aktuális állapotuktól. Olykor elegendő számukra biztonságos módon átrendezni az életteret és „mászókák, kis létrák”, vastagabb vagy vékonyabb ágak elhelyezésével megoldani és biztosítani számukra a mozgást, a balesetmentes környezetet. A csapatban élő idősebb egyedekre még nagyobb gondot kell fordítani, megfigyelni, hogy fajtársaik nem lépnek-e fel agresszíven a náluk gyengébb papagájjal szemben, ugyanis az egészséges papagájok nem ritkán beteg, sérült, legyengült társaik ellen fordulnak, hiszen vad,- és zsákmányállatokként a természetből eredő szabály szerint az erős elűzi a gyengét, aki gyengesége okán potenciális veszélyforrást jelent a madárcsapat számára, hiszen állapota okán odavonzza a ragadozókat. Ha azt tapasztaljuk, hogy egy csapatban élő egyedet bántalmazzák társai, akkor különítsük el őt, de tegyük ezt oly módon, hogy továbbra is láthassa a fajtársait, azok közelében élhessen, ezáltal elkerülhetjük, hogy teljes magányra ítéljük.

Hol érdemes papagájt venni?

A papagáj a természetben prédaállat, ezt pedig mindegyikük a génjeiben hordozza örökre. Ebből következően igyekszik elrejteni, ha valamilyen betegsége van, nehogy a ragadozó őt nézze ki a csapatból, mint gyenge láncszemet. Emiatt vásárlásnál is nagyon meg kell nézni, hogy mit veszünk, nehogy ez a rejtőzködő képesség elrejtsen előlünk egy betegséget. Az  egészséges papagáj tollazata ép, mozgása élénk, érdeklődése aktív, az őt érő ingerekre reagál. Rendesen eszik és a feneke körül nincs összeragadva a tolla. A lassú, érdektelen, látványosan gyenge-satnya, sokat gubbasztó, állandóan alvó papagáj egész biztos nem egészséges (ennél a pontnál meg kell említeni, hogy a fajták aktivitása komoly eltérést mutat, az arák lusták, akkor is hajlamosak bepunnyadni, ha egyébként egészségesek, nem ugrálnak-csipognak szinte egész nap, mint például a hullámosok).

Nagypapagájoknál lényeges a hivatalos irat (CITES papír, valamint tenyésztői igazolás) megléte, és nekik kötelező a gyűrű a lábukon (helyette mikrochipük is lehet).

Olyan nagypapagájt, amelyik ezekkel az iratokkal nem rendelkezik, TILOS megvásárolni és tartani! Gyűrűjük, illetve tenyésztői igazolásuk a kisebb papagájoknak is lehet, náluk nem kötelező, de nem baj, ha van nekik.

Lehet-e különböző papagájokat egy légtérben tartani?

Szerencsés lehet a nimfa-hullámos vagy a kecske-nimfa párosítás. A méretbeli eltérések miatt ajánlatos az ilyen párosítást nagyobb területen tartani és több etetővel is ellátni, mert a kisebb testű madár nehezebben tudja érvényesíteni az érdekeit az egész biztos fellépő területviták során. Ezek a viták persze azonos fajú madarak esetén is megesnek néha, ezért a többféle élelemforrás egy alapvető dolog több papagáj együttes tartása esetén. Az együttélés szempontjából lényeges szempont még az egyedek vérmérséklete, temperamentuma is, vannak békésebb és agresszívebb, domináns típusok.

Túl nagy méretkülönbségű madarak összezárása nem javasolt! Egy ara vagy jákópapagáj egyetlen csípése súlyos sérülést tud okozni például egy nimfának vagy hullámosnak.

Mit tegyünk, hogy ne harapják le egymás lábát a papagájaink?

Egy légtérben a párban lévő papagájok nem szoktak komolyabb sérülést okozni egymásnak. Ha viszont az egyik papagáj kint van a ketrecéből a másik pedig bent, képesek leharapni egymás lábát! Még a párok is. Tehát ha a lakásban szabadon engedjük őket akkor vagy mindkettőt kivesszük, vagy egyiket sem.

A papagájok hamar el tudnak vérezni, nagyon fontos ilyenkor a vérzés csillapítás. Szorítsuk el a lábát és azonnal menjünk állatorvoshoz. Két egymás mellett lévő volierben is gondoskodjunk a megfelelő távolságról, hogy ne érjék el egymást a csőrükkel.

Kezdőknek ajánlatos-e nagy papagájt venni?

Kezdőknek ajánlatos a kisebb fajtákkal ismerkedni, és megfelelő tapasztalat, megfelelő tartási körülmények esetén gondolkodjanak nagyobb méretű madár vásárlásában. Azt tudni kell, hogy minél nagyobb méretű a madár, az élettartama is annál hosszabb.

Egy ara papagáj 60-80 évig is elélhet! Több generációs program, ahol a következő generáció a legritkább esetben örül egy ilyen fokú „tehernek”, hiszen érzelmileg ők nem kötődnek annyira a madárhoz, mint a gazdi.

Vajon tudunk-e gondoskodni róla hova kerüljön egy-két ilyen intelligens, különös tartási feltételeket igénylő madár, ha túlél bennünket? Mivel intelligens állatokról van szó, a gazdi halála mély depressziót okoz nekik, nem biztos, hogy elfogadják az új helyüket és tolltépőssé, viselkedési zavarokkal küzdővé válhatnak. Erre is kell gondolni! A papagájmentés leginkább az ilyen „elárvult” állatok megfelelő elhelyezéséről szól.

Meddig kell karanténban tartani az újonnan beszerzett papagájt?

Az újonnan vásárolt madarat soha ne tegyük egyből a többiek közé, mert különböző betegségek, vírusok hordozója lehet, és megfertőzheti az egész állományunkat. Madarakhoz értő állatorvos vér és széklettenyésztést végez náluk pl. circo és borna vírusra is, ami papagájoknál halálos betegség lehet. Ha megjön a negatív eredmény, akkor lehet őket összeengedni. Addig a gazdinak szigorúan be kell tartani a más légtérben elkülönítés szabályait, át kell öltözni, kezet fertőtleníteni, ha kijövünk az új madarunktól.

Gyerek mellé vegyünk-e papagájt játszótársnak?

Alapvető szabály, hogy kisgyereknek semmilyen háziállatot nem veszünk ajándékba. Az más kérdés, ha a családban van háziállat, hasznos lehet a gyereknek, hogy a gondoskodást megtanulja, de ez inkább kutya- és cicasétáltatásból és etetésből álljon.

Papagáj nem való kisgyerek mellé, mert komoly sérüléseket tud okozni a csípésével. Ne feledjük el, a papagájok, bármennyire is kedves állatok, mégiscsak vadállatok!